Ma van a téli napforduló. December 21-én a Kárpát-medence szerte számos helyen gyújtanak tüzet, ünneplik a fény eljövetelét. Ma van az év legrövidebb napja, így ez az év leghosszabb éjszakája. Számos népszokás és hagyomány kapcsolódik az ünnephez. Szertartásokat tartottak, amik azt szolgálták, hogy a sötétség további uralmát. Ma is több helyen ünneplik ezt az ősi örömnapot.
A napfordulókhoz fűződő népszokások az évszakok változását és a természet ciklikusságát ünneplik. A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában innentől számolták. A téli napfordulót követően egyre hosszabbodnak a napok és mind több világosságban lesz részünk.
A téli napforduló egykor minden kultúrában ünnepszámba ment. A karácsony az ősi kultúrák pogány napkultuszainak is kiemelkedő ünnepe lehetett, hiszen ilyenkor, a téli napforduló idején, a fény egy féléves gyengülés után újból erősödni kezd. A karácsony szavunk magas hangrendű párja a kerecsen.
Ekkor az égbolt jelképesen a kerecsensólyom éjszakáját jelentette, de ettől az időponttól kezdve a fény, jelképesen a napmadár, a kerecsensólyom, újból erősödni kezd. Az ünnep alkalmával röptették a sólymokat, hogy az emberek lelke a madarak közvetítésével közelebb kerüljön az újjászülető fényhez. Őseink ekkor tartották a kerecsen ünnepét, a fényünnepet, amely az egyik legnagyobb ünnepnek számított. Délben, amikor a nap a legmagasabban járt, napszert tartottak és kerecsensólymot röptettek, hogy az még magasabbra emelje a napkorongot, hogy a fény győzedelmeskedhessen a sötétség felett.
Az ünnep részeként két szertüzet is gyújtottak. Elsőként a nyugati szertüzet gyújtották meg, ami a múltat és az elmúlást szimbolizálta. Szokás volt, hogy az otthonról hozott, éghető, természetes anyagból készült használati tárgyaikat – fakanalat, seprűnyelet – is elhozták, azokra rámondták sérelmeiket, bűneiket, vagy éppen azokat a dolgaikat, amiktől szerettek volna megszabadulni, majd tűzre vetették. Ezt követően az újjászülető fény felragyogásának örömére meggyújtották a keleti szertüzet, mely a megújulást jelképezte. A „keleti tűz” célja az volt, hogy az emberek szívét megtöltse meleggel, fénnyel, ami erőt ad nekik az új esztendőre. A szertartások fontos része volt a rituálét követő ünnepi étkezés, az áldomás is.
Érdekesség: Pilisszántón a Boldogasszony-kápolnánál minden éven megtartják az ünnepet. Különleges jelenséget láthatunk 22-én hajnalban a kör alakú kápolnánál, amely az Árpád-kori fénytemplomokhoz hasonlatos. Amikor felkel a nap, sugarai megvilágítják a kápolnában található Boldogasszonyt. Egyrészt a kupola felülvilágítója a szántói pálos keresztes kő formáját követi, másrészt pedig a keletre néző kápolnában elhelyezett Boldogasszonyt a felkelő nap fényébe öltözteti.